Sofia Coppola legújabb munkájában jól ismert témához nyúlt. Akárcsak a Lost in Translation című korábbi filmjében, a Somewhere-ben is a magány kerül az objektív középpontjába. A két film közötti párhuzam azért is helytálló, mert mindkettő hőse egy rezignált, életunt férfiszínész, akinek címlapokon tündöklő élete valójában céltalanságtól és elhagyatottságtól terhes. A Somewhere főszereplője, Johnny befutott hollywoodi színész, aki ugyan Ferrarival száguld, de akárhány kört is tesz meg sportkocsijával, mindig egyedül érkezik a célba. Bárkit és bármit megkaphat, de ahogy az lenni szokott ilyenkor, már senki és semmi nem érdekli. Felszínes életet él, szenved egy olyan környezetben, amiről mi, hétköznapi emberek még csak álmodni sem merünk. Egyedül lánya érkezése jelent számára némi vigaszt, aki viszont a szülei felelőtlenségétől gyötrődik, így az ő kapcsolatuk sem lehet teljes többé. Hál’ istennek, hiszen ez az, ami miatt a film nem fordul át hollywoodi giccsbe és marad bár unalmas, de legalább európai szemmel is értékelhető alkotás.
![]()
